Hátfájás

A derékfájást gyakran lumbágónak vagy lumbodyniának nevezik. A lumbágó vagy "lumbágó" az akut derékfájás rohama, amely általában hipotermiával és megerőltetéssel jár. A lumbágó sok embernél előfordul, és gyakran átmeneti rokkantság okozója. Gyakran sportsérülések vagy ficamok okozhatják a lumbágót, de néha a fájdalom megjelenését kiváltó tényező ismeretlen marad. A lumbágót fájdalom jellemzi, anélkül, hogy a lábakba sugározna. A deréktáji fájdalom (lumbágó) akutan jelentkezhet, és a nap folyamán fokozatosan fejlődhet. Gyakran reggel merevség jelentkezik, és fokozatosan a merevség fájdalom szindrómává válik. A gerinc görbülete (antalgiás gerincferdülés) izomgörcs következtében is lehetséges. Maga a fájdalom oka lehet izomgörcs, ami viszont más okokkal is összefügg. Ez lehet túlterhelés vagy ficam, sportsérülések, porckorongsérv, spondyloarthrosis (spondylosis), vesebetegség (fertőzések vagy vesekő). Néha a beteg pontosan meghatározza a rossz közérzet megjelenésének ok-okozati összefüggését az erőkifejtéssel, hipotermiával, de gyakran a fájdalom nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik. Néha a hátfájás tüsszögés, lehajlás vagy cipő felvétele után is jelentkezhet. Ezt elősegíthetik a gerinc deformáló betegségei, például gerincferdülés.

A lumbogótól eltérően a lumbodynia kifejezés nem akut fájdalmat jelent, hanem szubakut vagy krónikus fájdalmat. A lumbodyniával járó fájdalom általában fokozatosan, több napon keresztül jelentkezik. A fájdalom a reggeli órákban is előfordulhat, és a fizikai aktivitással csökkenhet. A lumbodyniát a megnövekedett fájdalom jellemzi hosszan tartó statikus terhelések (ülés, kényelmetlen testhelyzet) során. A lumbodyniára is jellemző, hogy a fájdalom egy bizonyos testhelyzetben fekve csillapodik. A lumbodyniában szenvedő betegek izomgörcsök miatt nehézséget okoznak a rutintevékenységek elvégzésében, mint például a mosás vagy a cipő felvétele. A betegség miatt csökken a törzs mozgásának volumene (előre dőlés, vagy kisebb mértékben oldalra vagy megnyúlás). A fájdalom szindróma miatt a betegnek gyakran kell pozíciót változtatnia, ha ülni vagy állni kell. A lumbágótól eltérően az izomgörcs kevésbé kifejezett, és általában nem fedi le a teljes alsó hátat, és gyakran az egyik oldalon a görcs előfordulásának jelei vannak.

A hátfájás okai

A hátfájás tünet. A hátfájás leggyakoribb okai az izmok, a csontok és a porckorongok betegségei (sérülései). Néhahátfájása hasüreg, a kismedence és a mellkas betegségei okozhatják. Az ilyen fájdalmakat reflektált fájdalmaknak nevezzük. Hasi megbetegedések (pl. vakbélgyulladás), aorta aneurizma, vesebetegség (urolithiasis, vesefertőzés, hólyagfertőzések), kismedencei szervek, petefészkek fertőzései – ezek a betegségek mind megnyilvánulhatnakhátfájás. . . Még egy normál terhesség is okozhat derékfájást a medence területén jelentkező ficamok, a stressz miatti izomgörcsök és az idegek irritációja miatt.

Gyakranhátfájása következő betegségekhez kapcsolódik:

• Az ideggyökér összenyomódása, ami az isiász tüneteit okozza, és leggyakrabban porckorongsérv okozza. Általában, amikor az ideggyökér összenyomódik, a fájdalom akut, besugárzással és az ideggyök beidegzési zónájában károsodott érzékenységgel jár. A porckorongsérv elsősorban a porckorong degeneráció következtében alakul ki. A porckorong zselatinos része kidudorodik a központi üregből, és nyomás nehezedik az ideggyökerekre. A csigolyaközi lemezek degeneratív folyamatai 30 éves korban és idősebb korban kezdődnek. De a sérv jelenléte nem mindig hat az idegrendszerre.
• Spondylosis - magukban a csigolyákban degeneratív változások lépnek fel, csontkinövések (osteophyták) jelentkeznek, amelyek a közeli idegeket érinthetik, ami fájdalmat okoz.
• A gerinc szűkülete a gerinc degeneratív elváltozásai (spondylosis és osteochondrosis) következtében fordulhat elő. Az ágyéki régióban gerincszűkületben szenvedő beteg mindkét lábára sugárzó derékfájást tapasztalhat. A deréktáji fájdalom állás vagy járás következtében jelentkezhet.
• Cauda equina szindróma. Ez egy orvosi vészhelyzet. A cauda equina szindróma a cauda equina (a gerincvelő terminális része) elemeinek összenyomódása következtében alakul ki. A cauda equina szindrómában szenvedő beteg fájdalmat és károsodott bél- és hólyagműködést tapasztalhat (vizelet inkontinencia és atónia). Ez a szindróma sürgősségi műtétet igényel.
• Fájdalom szindrómák, például myofascial fájdalom szindróma vagy fibromyalgia. A myofascial fájdalom szindrómára jellemző a fájdalom és a fájdalom bizonyos pontokon (trigger pontokon), az izommozgás volumenének csökkenése a fájdalmas területeken. A fájdalom szindróma csökken a fájdalmas területeken található izmok ellazításával. Fibromialgia esetén a fájdalom és a fájdalom gyakori az egész testben. A fibromyalgiát nem jellemzi feszesség és izomfájdalom.
• A gerinc csontfertőzései (osteomyelitis) ritkán okozzák a betegséget.
• A gerinc nem fertőző gyulladásos betegségei (spondylitis ankylopoetica) merevséget és fájdalmat okozhatnak a gerincben (beleértve a hát alsó részét is), ami különösen reggelente rosszabb.
• A daganatok, leggyakrabban rákos áttétek, a hát alsó részének kellemetlenségeinek forrásai lehetnek.
• Az ideggyulladást és ennek megfelelően a fájdalom megnyilvánulásait (mellkasban vagy az ágyéki régióban) maguk az idegek károsodása okozhatja (például övsömör)
• Tekintettel a tünetek sokféle okaira, mint például az akut vagy szubakut derékfájás, nagyon fontos a beteg teljes körű értékelése és az összes szükséges diagnosztikai eljárás elvégzése.

Tünetek

A lumbosacralis régió fájdalma a lumbágó, lumbodynia, lumboishalgia fő tünete.

• A fájdalom kisugározhat a láb elülső, oldalsó vagy hátsó részén (lumbális ischalgia), vagy csak az ágyéki régióban lokalizálható (lumbágó, lumbodynia).
• Az az érzés, hogy fáj a hát alsó része, megerőltetés után felerősödhet.
• Néha a fájdalom súlyosbodhat éjszaka vagy hosszan tartó ülés közben, például egy hosszú autóút során.
• Talán a zsibbadás és gyengeség jelenléte a láb azon részén, amely az összenyomott ideg beidegzési zónájában található.

Az időben történő diagnózis és kezelés érdekében számos kritérium (tünet) érdemel különös figyelmet:

• Sérülések közelmúltbeli története, például magasból esés, közlekedési baleset vagy hasonló események.
• Kisebb sérülések jelenléte 50 év feletti betegeknél (például alacsony magasságból esés csúszás és a fenékre való leszállás következtében).
• A szteroidok hosszú távú használatának története (például bronchiális asztmában vagy reumatológiai betegségekben szenvedő betegek).
• Minden csontritkulásban szenvedő beteg (főleg idős nők).
• Minden 70 év feletti beteg: ebben az életkorban nagy a kockázata a rák, a fertőzések és a hasi szervek betegségeinek, amelyek derékfájást okozhatnak.
• Az onkológia története
• A fertőző betegségek jelenléte a közelmúltban
• 100 F (37, 7 C) feletti hőmérséklet
• Droghasználat: A kábítószer-használat növeli a fertőző betegségek kockázatát.
• A deréktáji fájdalom nyugalmi állapotban súlyosbodik: ez a fájdalom általában onkológiához vagy fertőzésekhez kapcsolódik, és ilyen fájdalom lehet spondylitis ankylopoetica (spondylitis ankylopoetica) esetén is.
• Jelentős fogyás (nyilvánvaló ok nélkül).
• Az ideg bármilyen akut diszfunkciójának jelenléte sürgős orvosi ellátás jelzése. Például ez a járás megsértése, a láb működési zavara általában az akut idegsérülés vagy kompresszió tünetei. Bizonyos körülmények között az ilyen tünetek sürgős idegsebészeti beavatkozást igényelhetnek.
• A bél- vagy húgyhólyag-működési zavar (az inkontinencia és a vizelet-visszatartás egyaránt) orvosi vészhelyzet jele lehet.
• A javasolt kezelés sikertelensége vagy a fokozott fájdalom esetén is szükség lehet orvosi ellátásra.

A fenti tényezők (tünetek) bármelyikének jelenléte jelzés arra, hogy 24 órán belül orvosi segítséget kell kérni.

Diagnosztika

A kórtörténet fontos a pontos diagnózis felállításához, mivel különböző állapotok okozhatnak derékfájást. A fájdalom megjelenésének időpontja, a fizikai megterheléssel való kapcsolat, egyéb tünetek, például köhögés, hőmérséklet-emelkedés, húgyhólyag vagy bélműködési zavar, görcsrohamok jelenléte stb. Fizikai vizsgálatot végeznek: a fájdalompontok azonosítását, az izomgörcs jelenlétét, a neurológiai állapot tanulmányozását. Ha a hasüreg vagy a kismedencei szervek betegségeinek gyanúja merül fel, akkor vizsgálatot kell végezni (hasi szervek ultrahangja, kismedencei és kismedencei szervek ultrahangja, vizelet vérvizsgálata).

Ha az alsó hátfájás szomatikus genezisét kizárjuk, akkor instrumentális kutatási módszerek, például radiográfia, CT vagy MRI írhatók elő.

A röntgen a kezdeti vizsgálati módszer, és lehetővé teszi a csontszövet változásainak és a csigolyaközi lemezek változásának közvetett jeleinek meghatározását.

A CT lehetővé teszi a különböző változások jelenlétének megjelenítését, mind a csontszövetben, mind a lágy kövekben (különösen kontraszttal).

Az MRI a leginformatívabb kutatási módszer, amely lehetővé teszi a különböző szövetek morfológiai elváltozásainak diagnosztizálását.

Denzitometria szükséges csontritkulás gyanúja esetén (általában 50 év feletti nőknél)

Az EMG (ENMG) az idegrostok mentén történő vezetés megsértésének meghatározására szolgál.

Laboratóriumi vizsgálatokat írnak elő (vérvizsgálat, vizeletvizsgálat, vér biokémia) elsősorban a szervezetben előforduló gyulladásos folyamatok kizárására.

Fájdalom kezelés

A lumbágó és lumbodynia gerinces genezisének diagnózisa és megerősítése után bizonyos kezelést írnak elő az alsó hátfájás kezelésére.

Akut fájdalom esetén 1-2 napos pihenés szükséges. Az ágynyugalom csökkentheti az izomfeszültséget és az izomgörcsöt. A legtöbb esetben, amikor a fájdalom szindróma izomgörcsből adódik, a fájdalom szindróma néhány napon belül csökken gyógyszerek alkalmazása nélkül, csak a pihenés miatt.

Gyógyszer. A fájdalom szindróma esetén az NSAID-csoportba tartozó gyógyszereket alkalmazzák. A COX-2-gátlóknak kevesebb mellékhatásuk van, de ezeknek a gyógyszereknek a hosszú távú alkalmazása bizonyos kockázatokkal is jár. Tekintettel arra, hogy az ebbe a csoportba tartozó valamennyi gyógyszernek sok mellékhatása van, az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek szedésének rövid életűnek és kötelező orvosi felügyelet mellett kell lennie.

Izomrelaxánsok használhatók a görcs enyhítésére. De ezeknek a gyógyszereknek a használata csak görcs jelenlétében hatékony.

A szteroidok a fájdalom kezelésére használhatók, különösen akkor, ha az isiász jelei vannak. De a kifejezett mellékhatások jelenléte miatt a szteroidok alkalmazásának szelektívnek és rövid életűnek kell lennie.

Manuális terápia. Ez a technika nagyon hatékony lehet izomblokkok vagy a fazett ízületek subluxációja esetén. A motoros szegmensek mozgósítása csökkentheti az izomgörcsöt és a derékfájást.

Fizikoterápia. Számos modern fizioterápiás eljárás létezik, amelyek egyszerre csökkenthetik a fájdalmat és a gyulladást, javíthatják a mikrokeringést (például elektroforézis, krioterápia, lézerterápia stb. ).

Gyakorlóterápia. Akut derékfájás esetén a gyakorlat nem javasolt. Az edzésterápia összekapcsolása a fájdalom szindróma csökkentése után lehetséges. Krónikus fájdalmak jelenlétében a testmozgás nagyon hatékonyan erősítheti az izomfűzőt és javítja a gerinc biomechanikáját. A gyakorlatokat csak egy tornaterápiás orvossal szabad kiválasztani, mivel gyakran a független gyakorlatok fokozott fájdalommegnyilvánulásokhoz vezethetnek. A szisztematikus edzésterápia, különösen a gerinc degeneratív elváltozásai (osteochondrosis, spondylosis) jelenlétében, megőrizheti a gerinc funkcionalitását és jelentősen csökkentheti a fájdalom szindrómák kockázatát.